Virtuartnet

A sorozat harmadik, "Testvériség" című csoportjába tartozik.
A kép Jákob küzdelmét mutatja az angyallal, amit családja a hegytetőről figyel. Jákob visszatér Kánaánba - miután hosszú ideig élt Lábán házában - nagylétszámú családjával, szolgákkal, ökrökkel, szamarakkal és nyájakkal. Első cselekedete, hogy béke-követeket küld bátyjához, Ézsauhoz. Amikor a követek visszatérnek azzal a hírrel, hogy bátyja 400 ember kiséretében jön elébe, megijedt: talán Ézsua nem bocsátott meg neki amiért megszerezte tőle az elsőszülöttség jogát és apjuk áldását és most azért jön, hogy elégtételt vegyen? Mialatt aggodalommal telve várta bátyját, egy titokzatos esemény zajlott le éjszaka:
“És hátramaradt Jákob egyedül; és tusakodott vele valaki hajnal feljöttéig.” (Mózes első könyve 32:25)
Hajnal felé a titokzatos férfi, akinek angyal volta nyilvánvalóvá vált, megáldotta Jákobot:
“És mondta? Ne Jákobnak mondassék többé a neved, hanem Izraélnek, mert küzdöttél istennel, meg emberekkel és győztél.” (Mózes első könyve 32:29)
Az angyal szellemi erőként került ábrázolásra, valami meghatározhatatlannak, amely föntről jelenik meg. Nincs teste, az egész hullámzó redőkből áll. A küzdelem nem a fizikai erő és izom csatájaként, hanem egy bizonyos stílizált táncként került ábrázolásra. Ez az elbűvölően rejtélyes történet számtalan interpretációt tesz lehetővé - amit én választottam, az egyfajta reflexiója a Jákobban lezajlott küzdelemnek: félelme és gyűlölete egyrészről, barátsága és vágyódása, hogy láthassa újra Ézsaut, másfelöl. Végül a nemesebb érzések győzedelmeskednek, s az angyal áldását követően szerető békét köt bátyjával.
Shlomo Katz