Ughy István Erdélyben, Székelykeresztúron született 1938. július 25-én. Képzőművészeti középiskolát Marosvásárhelyen végezte el, majd 1957 - 1963 között a Kölözsvári Művészeti Akadémián tanult - festészeti szakon szerezte meg a diplomát. 1960 -1963 között pedagógiai tanulmányokat is folytatott.
Tanulmányai befejeztével Szilágysomlyóra nevezték ki művészeti vezetőnek. 1964-tól Szászrégenben tanári állást kapott: egy zene- és képzőművészeti iskolában tanított rajzot, festészetet és szobrászatot. Eközben festett is és részt vett az évenként megrendezett képzőművészeti tárlatokon. A székelykeresztúri múzeum külső munkatársaként a múzeum kiállításait rendezte, ill. egyéb múzeumi tevékenységekkel is megbízták.
1968-tól festészetből és a múzeumi munkákból élt. 1970-ben a székelykeresztúri múzeum “választott” külső munkatársa lett.
1975-ben megjelent múzeumi munkájának első gyümölcse: “Csontkarcolatok, porszaruk rajzai” címmel. Ezt követően hamarosan a székelykeresztúri múzeum belső munkatársa lett: kiállításrendezőként, néprajzosként, régészként dolgozott tíz éven keresztül. Oroszlánrésze volt a múzeum régészeti és természetrajzi alapkiállításának létrehozásában, a képtár megteremtésében. Régészeti munkásságának része az 1984-ben megjelent a Benkő Elekkel együtt készített “Székelykeresztúri kályhacsempék” címû kiadvány (Kriteron - Bukarest).
Az 1980-as években részt vett a régészeti anyag feldolgozásában egy régészeti topográfiához, amely 1992-ben jelent meg Magyarországon Benkő Elek tollából “A középkori Keresztúr-Szék régészeti topográfiája” címmel.
1986-ban külső kényszer hatására megvált a múzeumtól - két és fél éven át, amig hivatalosan át nem jöhetett Magyarországra, segédmunkásként dolgozott.
1989-ben családjával együtt áttelepült Magyarországra, s hamarosan megkapták a magyar állampolgárságot is.
1990-től a pápai Gróf Esterházy Károly - és Tájmúzeum munkatársa grafikusként, mint régészeti rajzoló, ugyanakkor a múzeum képzőművészeti anyagát is kezeli. A múzeum volt igazgatójával közösen szerkesztett könyve “A Kárpát medence régészete” címmel főiskolai tankönyv régészhallgatók számára.
Grafikái szorosan összefüggenek múzeumi munkájával, gyakran néprajzi-régészeti kiadványokban jelennek meg. (Legutóbb 1998-ban a Pannikulusban.)
1964-tõl folyamatosan szerepel kiállításokon képeivel. Több alkalommal volt kiállítása Pápán, Győrött, Ajkán, Sárváron, Veszprémben, szerepeltek a munkái Zalaegerszegen, Hatvanban, Budapesten és Szombathelyen is.
Részt vett csoportos kiállításon Losoncon, a németországi Schwetzingenben és az erdélyi képzőművészek csoportjával az USA-ban.
Tagja a Képzőművészeti Alapnak és a Veszprémi Céhnek.