1969: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Sarkantyu Simon, Kádár György, Ék Sándor, Barcsay Jenő.
1973-1977: Derkovits-ösztöndíj;
1981: iraki ösztöndíj;
1982: római ösztöndíj;
1991: Barcsay-díj;
1995: Az Év Bélyegtervezője;
1996: Mednyánszky-díj. Az Altamira Egyesület ügyvezető elnöke.
1964-1965 között nagyemlős-preparátor tanuló volt a Magyar Természettudományi Múzeumban.
1971-1973-ban a Magyar Pénzjegynyomdában rézmetszést tanult.
1989-től a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola,
1994-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára.
Első művészi korszakában főként rézkarcokat és linómetszeteket készített. Ezek hangvétele gunyoros, ironikus, groteszk volt, a commedia dell'arte-ből kellékeket, szimbólumokat vett át. Grafikáinak technikai kivitelezése igen gondos. A 80-as évek elején grafikái a groteszkből az abszurdba váltanak, de még erős a színjátékszerű előadásmód. Ekkor kezd olajfestékkel tájképeket festeni, melyek közvetlenül kötődnek az alföldi festészethez, de mindegyikben megtalálható az abszurd vagy a groteszk. Ez időben kezd állatábrázolásokkal és művészeti anatómiájukkal foglalkozni. Mongóliának, Jemennek és Magyarországnak tervezett bélyegeket, ezek közül a Páva- és az Ősállat-sorozat mellett rézmetszésű bélyegeivel ért el sikereket.