Ketergényben születtem egy piciny falucskában Kárpátalján. Tanulmányaimat Ungváron végeztem, ahol kerámia szakon szereztem diplomát, bár mindig festőnek készültem.
1971-ben kértem és kaptam visszahonosítást Magyarországra. Miután 10 évig a zsűrivel nem boldogultam, vagy ők velem nem, elkezdtem a saját fejem után dolgozni. Azóta megy jobban a sorom.
Büszkén vallom, kevés olyan országról tudok széles e világon, ahol ne lennének gyüjtőim. Vállalom: én a koromnak alkotok. Ha netán az utókor is elismer, annak majd utódaim örüljenek. Nincs szebb dolog annál, ha látom, hogy örömet szerzek embertársaimnak alkotásaimmal. Magam kreálta ars poetikám: “Ne mások magyarázzák meg az én alkotásaimat, én alkossak úgy, hogy mindenki megértse.”
Könnyen sebezhető, de örök optimista vagyok. Nagyon szeretem az embereket. Fáj minden igazságtalanság, nemcsak az, ami engem ér. Kéretlen prókátorként is beavatkozom, ha bántanak valakit. Eddig szerencsém volt, és az eredmény sem maradt el.
Mögöttem van 35 hazai és külföldi egyéni kiállítás. Sikerem mércéje, hogy műtermem előtt meg-megáll mind a sietős hozzáértő, mind a ráérős laikus. Megcsodálják, szinte elbeszélgetnek figuráimmal, mintha társak lennének.