Zene és kép
Az itt összegyűjtött munkák az elmúlt két év anyagát foglalják össze. Középpontjukban a zene és a vizualitás együtthatásának kérdése áll, amely már korábbi munkáimban is gyakran foglalkoztatott. A zenei harmóniák, ritmusképletek, dinamikák mozgása, váltakozása gyakran egy térbeli, összetett fénystruktúra élményét idézik fel számomra, amely talán leginkább egy tökéletes kristályszerkezethez hasonlítható, amely a szerzői szándékoknak – s így a zenei tartalomnak – megfelelően állandó változásban van, interakcióra, belépésre invitálva a szemlélődő nézővé is váló hallgatót.
Ebben a kiállításban kiemelt szerepet kapott Bartók Béla személye, s nagyzenekarra és kettős kórusra komponált kompozíciója, a Cantata profana. Utóbbi mű szolgált az anyag magját alkotó nagyobb tematikus sorozat alaptémájául. A prelűdöknek nevezett tanulmányokban a transzparens fényterekkel való kísérletezés mellett a megfelelő hangvételt, előadásmódot – a nyelvet – kerestem a későbbi tényleges, nagyobb képekből álló sorozathoz. A sorozat lezáró darabja egy triptichon lett, titkon talán egy olyan elképzelés által is vezérelve, hogy így teljesülhessen Bartók azon elképzelése, amelyben a Cantata két másik mű oldalán alkotott volna egy három darabból álló nagy egészt. A további munkák jelentős része számomra kedves - főként klasszikus zenét játszó - muzsikusok portréit tartalmazza. A portrék - a személyiség visszatükröződésén túl - a pontok és körök térhálóba rendeződő szervezetén át egy egyéni energiaállapot, s azon túl egy határtalan tér nem létező kapuit nyitogatják, melynek egységébe, mint tükörben feltűnő illúzió térnek haza, s oldódnak fel végtelen, együtt érző békéjében.
Winkler-Nemes Gábor
